Műkörömépítés: Tip vagy sablon?

Az utóbbi időben egyre többször találkoztam azzal a kérdéssel, hogy van-e még létjogosultsága a tipes műkörömépítésnek. Régi szakemberek, műkörmös tanulók és vendégek szájából egyaránt hallottam már, hogy a tipes építés elavult, túlhaladott technika, a tipes köröm nem tartós és ráadásul a vendégek ma már nem is igénylik.

Ezekben az érvelésekben az első hiba ott van, hogy az építés módját soha nem a vendégnek kellene kiválasztania, nem neki kellene dönteni arról, hogy a tipes, vagy a sablonos építés a megfelelő az ő esetében.





A műkörömépítő szakember első lépésként szemrevételezi a vendég körmét, diagnosztizál és ez alapján felelős szakmai döntést hoz arról, hogy melyik építési technika lesz az adott vendég esetében a legtartósabb és legesztétikusabb.

Milyen esetekben kellene a tip mellett dönteni?

Ha a vendég körme annyira rövid, hogy egyáltalán nincs szabadszél, vagy ha a mosolyvonal erősen negatív formájú, illetve nagyon magasan és szabadon álló körömsarok esetén szinte biztos, hogy egy kezdő, vagy gyakorlatlanabb műkörmös a sablont nem fogja tudni résmentesen felhelyezni. Ennek eredményeként un. „ugrás” keletkezik a meghosszabbításban, ami előbb-utóbb a köröm töréséhez vezet. Persze a tapasztalt, profi szakemberek ezeket a problémákat meg tudják oldani különféle sablon vágási technikákkal, vagy áthidaló protézis építésével, viszont akik ezekkel a praktikákkal nincsenek tisztában, azoknak ilyenkor a tipes építés a megfelelő választás. A tip helyesen alkalmazva kiküszöböli a sablonillesztési hibákat és megfelelő alátámasztást biztosít.

1. kép: pontos tipragasztás
2. kép: helyes tip-összereszelés
3. kép: tipes köröm zselés fedéssel formázó szakaszban



Szintén tévhit az, hogy a tipes köröm nem tartós és gyakori a felválási probléma. Ha a szakember nemcsak egyféle (legtöbbször egyenes) tipet használ, hanem minden vendégnél a természetes köröm domborulatához illeszkedőt (szükség esetén karvaly, vagy félkarvaly tipet is), ha betartja a tipragasztás szabályait (megfelelő méret, pontos felhelyezés, levegőmentes ragasztás, tökéletes összereszelés, a tip nem fed el a körömlemez 50%-ánál többet) és a felépített műköröm c-íve egy tipes körömtől elvárt mértékű és helyzetű, akkor ez az építési mód is tökéletesen tartós és esztétikus végeredményt fog biztosítani.

További előny lehet, hogy a tip megadja a körömhosszabbítás formáját, így a kezdő szakember számára biztonságérzetet nyújt, nem neki kell a formát kialakítani, hanem „csak” a borítást elkészíteni.

Ezek alapján úgy gondolom, hogy ne „temessük” még a tipes műkörömépítési technikát, hanem minden esetben az adott vendégre szabva, mindkét építési mód előnyét-hátrányát megvizsgálva hozzunk szakszerű döntést és végezzünk kifogástalan, tartós, esztétikus munkát.

(A felhasznált fotók Fejős Viktória OKJ-s tanulónk munkái.)