Borsné Pap Viktória Tiara

Mesélj egy kicsit nekünk! Mi volt az első találkozásod a műkörömmel?

Gyerekként találkoztam előszőr a körmözés világával. A nagymamámnak rendszeresen voltak műkörmei. Annyira tetszettek, hogy mindig kivettem a hajamból a csitcsattokat és rátettem az ujjaimra eljátszva, hogy nekem is van körmöm. Aztán persze jöhettek idővel a levegőre száradó lakkok, amiket késő este festegettem és reggelre beráncolódtak. Az első géllakkomnál hihetetlen boldog voltam és szinte egész délután feltartott kézzel rohangáltam, hogy nehogy baja legyen. A középiskolai éveim alatt jött a gondolat, hogy jó lenne majd az egyetem mellett körmözni. Mire odakerültem volna, hogy jelentkezzek az egyetemre, teljesen beleszerettem a szakmába és azt választottam célirányomnak az életben.

Mit tartasz a leghasznosabb képességednek?

A kreativitás iránti szenvedélyem. Rettentően szeretek mindenféle kézműves tevékenységet és elképzelni sem tudnék jobb foglalkozást magamnak, amiben ennyire ki tudnám élni ezt. Mindemellett maximalista személyiség vagyok, bármit csinálok, azt teljes odaadással és precizitással végzem.

Vannak esetleg a műkörmös szakmában példaképeid?

Kifejezetten példaképem nincsen. Nagyon sok neves körmös munkásságát követem, mert mindenkinél valami más fog meg. De leginkább saját magam képére próbálom kitaposni az utat és, hogy önmagam miatt legyek egyszer majd én is valakinek inspiráló.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik ezt a szép szakmát?

Az első és legfontosabb, hogy mindig élvezd az alkotási folyamatot. Az elején sok akadályba lehet ütközni, ami eltántoríthat. Ilyenkor le kell ülni és csak az alkotás öröméért körmözni, hogy emlékezz, miért is indultál el ezen az úton. Mindig van hova fejlődni, mindig legyél nyitott újat tanulni és tapasztalatot gyűjteni. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás!