Pantoleon Aliki (Alice)

Mesélj egy kicsit nekünk! Mi volt az első találkozásod a műkörömmel?

Már kiskoromban is oda voltam a színes körmökért. Imádtam elmenni anyukámmal a körmöséhez, mert olyankor nekem is kifestették a körmömet. Igaz, csak körömlakkal, de annak is úgy tudtam örülni. Emlékszem, a 12. szülinapomra az volt az ajándék, hogy már géllakkom is lehetett. Világos lila volt, apró holo csillámokkal - szerintem sose fogom elfelejteni.

Mit tartasz a leghasznosabb képességednek?

Imádok új dolgokat tanulni és ez nem csak a körmözésre igaz. Bármilyen témában kíváncsi vagyok az újdonságokra, valamikor akár jól is jöhet az a tudás. A műkörmös szakmában is az fogott meg, hogy mindig van mit tanulni. Sose lehet azt mondani, hogy kész, most már mindent tudok. Állandóan jönnek ki új anyagok, technikák és ez így pont nekem való.

Vannak esetleg a műkörmös szakmában példaképeid?

Nagyon sok emberre felnézek mind emberileg, mind szakmailag, de nem tudnék egy példaképet kinevezni. Számomra a példakép azt jelenti, hogy ki az, akivé válni szeretnék és igazából én mindig arra törekedtem, hogy önmagam legjobb változatává válljak. Lehetetlen valaki más személyiségét és eletútját lemásolni, de a sajátomat tudom befolyásolni.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik ezt a szép szakmát?

Legyetek türelmesek magatokkal. Sok idő míg egy vendégkör kialakul, sok gyakorlás kell míg egy-egy mozdulatsor rögzül és sok energia míg elérjük a kitűzött céljainkat. Ne aggódjatok azon, ha valami még lassabban megy. Ne menjetek el 48 tanfolyamra egyszerre és ne vállaljatok kétszer annyi vendéget egy napra, mint amennyi beleférne. Ezek mind olyan hibák, amiket én is elkövetettem és jól jött volna, ha valaki szólt volna előtte. A tudásszomj és a tenniakarás szuper dolog, de fontos, hogy adjunk időt magunknak.