Török Éva

Mi volt az első találkozásod a műkörömmel?

Kiskoromban, mint minden valamit is magára adó lány, vadul lakkoztam a körmöm. Aztán jött a gimi, ahol minden tiltott volt, többek közt a műköröm is. Így maximum csak hétvégéken tudtam alkotni lakkal valami újat, valami szépet a körmeimre, vagy az iskolai szünetekben rakattam a zsebpénzemből körmöt magamnak. Itt már megpecsételődött a sorsom, amitől az egyetem sem tántorított el. Aztán az egyetemen a lehető legnagyobb stresszben, szépen besétáltam a körmös boltba és nagybevásárlást csináltam. A vizsgaidőszak közepén. Igen, tudom. Valaki akkor vágja rendbe a kecót, vagy fontos sorozat maratont tart, én elkezdtem magamnak körmözni. Még abban az évben beiratkoztam okj-re, hogy legalizáljam magam. Nem bántam meg. Azóta is töretlenül imádom ezt a szakmát, annak minden örömével, bánatával.

Mi adja a legtöbb energiát és boldogságot a műkörmös szakmában?

Ami leginkább energiát ad nekem, hogy elégedettséget látok a vendégeim arcán, mikor távoznak, vagy épp a kis csibéim csipognak, hogy mennyire örülnek, hogy más szemszögből is elmagyarázok egy sablonfelhelyezést vagy porci gombócot. Ilyenkor csordultig telik a szívem és tudom, hogy jó helyen vagyok, jó emberekkel!

Mit tartasz a leghasznosabb képességednek?

Szentül hiszem, hogy mindig lehet és van is hova fejlődni! Bízom abban, hogy a legjobb képességeim, a kitartás és a fejlődni vágyás úgy, mint eddig, ezután is segítségemre lesz, hogy a lehető legtöbbet tudjam elsajátítani ebből a szép szakmából és én is értékes tudást tudjak átadni tanulóimnak!