Műköröm töltése – de mi van, ha karvaly?

Minden műkörmös találkozott már olyan vendéggel, akinek valamilyen köröm deformitása van. Ezek közül a leggyakoribb a karvaly köröm, aminek az a jellemzője, hogy a köröm vízszintes síkjához képest erősen lefelé görbülve nő. Jelentős a veszélye, mert a lefelé görbülés megváltoztatja a köröm statikáját, előre kerül a súlypontja és így nagy lesz az esélye annak, hogy az ilyen köröm le fog törni. Van olyan vendég, akinek minden körme ilyen, de az a gyakoribb, hogy csak egy-kettő, jellemzően a mutató, esetleg a középső ujjakon lévő körmök.

Sajnos én is ezzel a problémával küzdök a mutató ujjaimon. Nézzétek, négy hetes a körmöm és higgyétek el, ez új korában tökéletesen vízszintes volt.



Annak idején az iskolában megtanultuk, hogy műkörömépítésnél ebben az esetben az a teendő, hogy a szabadszélt teljesen levágjuk, hogy ne tudja lefelé irányítani a sablonunkat és így egy kis zsonglőrködéssel meg tudjuk építeni a körmöt szabályosra.

De mi a helyzet az ilyen köröm töltésével? Hiába építettem vízszintesre az új körmömet, mire töltésre kerül a sor az előző fotón lévő állapotba kerül. A tanult, szabályos eljárás az, hogy minden alkalommal teljesen leszedjük, majd újra építjük.



Van néhány olyan vendégem, akinél szintén jelentkezik a karvalyosság, csak az enyémnél kisebb mértékben. Én bevallom, ilyenkor nem szedem le egészen a körmöt, hanem egyszerűen vízszintesre reszelem alulról és így töltöm újra. Ezt náluk meg tudom tenni, de az enyém annyira lefelé nő, hogyha így tennék, akkor nem maradna hossza sem, ezért más módszert szoktam bevetni. (Mert persze azt Ti is pontosan tudjátok, hogy egy műkörmös legtöbb esetben örül, ha a saját körmén egy gyors töltésre jut ideje, nemhogy mindig újra építgessen. ;))


Tehát a módszerem a következő: A töltés előkészítésénél nem foglalkozom azzal, hogy kiegyenesítsem a köröm síkját, hagyom úgy, ahogy van. Minden mást a szokásos módon készítek elő.




Elvégzem a köröm töltését porcelánnal, ügyelve arra, hogy a köröm szemközti élének a vastagságát a megszokotthoz képest sokszorosára építem.




Formareszelésnél nem föntről vékonyítom az anyagot, hanem most alakítom ki a köröm vízszint vonalát, amivel elveszem a fölösleges anyagvastagságot is.




Már fölül- és oldalnézetből is szép a forma, de sajnos alulról nézve nem a szokásos képet adja az erőteljes vízszintkorrigálás miatt.




Semmi gond, elő a csiszológéppel és máris szép ívet reszelek a szabadszéli rész aljába is.



Ééééés kéééész! Újra szép, vállalható lett az én szegény kis karvalyocskám. ;)



Ha nektek is van ilyen körmű vendégetek, nyugodtan próbáljátok ki ezt a módszert, pontosan olyan szabályos és tartós lesz a végeredmény, mintha új körmöt építettetek volna, csak kicsit egyszerűbben és gyorsabban.